Az én blogom (o_O)

szia!


A mondat,csak Drága Barátosémnak szól,mivel Neki mondtam,hogy ez egy ideillő mondat.A jelentésben mindenki keresheti az alakot öltött valóságot.Mindenkinek más...sztem legalább is.Nekem is,Neked is és az utcán Velünk szembejövő embernek is.Kiismerhetetlenek vagyunk.Mindig elhiszzük,hogy valakit ismerünk,aztán az előrukkol valami olyannal,amit nem is várnánk.Kifordít magunkból,idegesek leszünk, feszültek.A barát szó helyettesíthető bármi mással.Személyemben még az apa jöhet szóba...egyszerre kettő.Különös emberekkel vagyok körbevéve.Gyengék,de ahelyett,hogy kimutatnák csak a foguk fehérjéjét mutogatják felénk.Mennyivel egyszerűbb lenne őszintének lenni a kezdetektől?De ki akar őszinte lenni. ugye?Az túl nehéz.Hazudni,elreteni a tényeket könnyebb,aztán fenyegetőzni.Még mielőtt valaki csak és kizárólag, magára venné,felejtse el,nem körülötte forog a világ és nem csak Ő tesz idióta lépéseket a sakk tábláján.Remélem nem olvassa ezt,mert ez tényleg én vagyok,de Ő nem akarja ezt megismerni,azt ami tényleg vagyok...szval remélem nem olvassa...de ha igen,akkor ez az én vödröm,én ideöntöm a szennyest és nem mások fejére zúdítom,hogy kezdjenek vele amit akarnak...én ide szarom le a dolgaidat...itt szabad...

Visszatérek a gondolatmenethez,amit megszakítottam....mindenki tesz rossz lépéseket,de finom korrekciókkal néhányan próbálják kiplasztikázni és megoldani.Vannak olyanok aki belekontárkodnak a saját életükbe.Ezzel nem is lenne baj,ha másokéba nem nyúlkálnának bele.Mert köszönöm szépen én nem kérek belőlük!Elegem van,hogy sok lelkileg instabil ember tesz engem is instabillá.Lassan fél éve a helymet nem találom saját magamban.Nem mondja nekem senki,hogy ez normális dolgog...nem az!És kinek köszönhetem ezt?Azoknak akiknek állítólag a legfontosabb vagyok, voltam.Köszönöm,nem kérek Belőletek!!!!!!!

A kiáltást elnyeli a csend és soha senki nem fogja meghallani,és az élet zötyög tovább a maga megszokott idegeskedős,kézremegős medrében,néhány boldog pillanattal, amelyekbe kétségbeesetten kapaszkodunk....
 

Szia!

A változás tökéletesen azon az úton halad melyet elképzeltem.A véres kezű Sors szomorúan kullog odébb...elvesztette egyik meghurcolt lelkét.Szabad vagyok,én meghurcolt lélek.Szabad ám mégis szomorú.A változás könnyen megy,de lenyelni nehéz.Minden pillanattól rettegek.Menekülök a Múlt arcaitól, a Velük való találkozástól, a Tőlük kapott sebektől.Nem akarom látni Őket,nem akarom magamban újra élni az elmúlt eseményeket,nem akarom újra írni a már leírt verseket...Nem csupán a közeli Múlt tör néha rám,hanem a távoli is.Az olyan távoli múlté,melynek írásat még egy "verses kötet" és pár gyűrött és régi papír darab őriz.A kötet gyermeki,leányos kis rózsaszín,a benne leírt szavak szintén gyermeteg próbálkozások,akárcsak ezek itt,de a mögöttük lapuló emlékek mélyek és tiszták.A polcon hever már ha jól számolom,5 éve.Ritkán volt kinyitva.Elolvasása után pedig a benne szereplő személyek felelvenedtek akkori valójukban és az idő megállt és rohamosan pörögni kezdett vissza fele...először a jó pillanatokhoz melyeket a fényképek egy pillanat alatt megörökítettek,aztán mégis keserű szájízzel ébredek,mert a sok jó után eszébe jut a rossz is az embernek.Lehet,hogy csak egy,de az elég,hogy a pillanatnyi örömet elfolytsa.

Ilyesmiken gondolkozom mostanság,de igyekszem a jelent élni és nem a múltat.Nehéz...a változás is az,de csak így akadályozhatom meg,hogy többet nem szülessen vers...

Amúgy holnap költözöm át az új albérletbe.Csütörtökön pedig ellátogatott hozzám Egerbe a Szerelmem.Nagyon szép napot töltöttünk együtt.Köszönöm Neked Kedves,hogy vagy!Nagy szükségem van Rád!Szeretlek!

Sok kellemes pillanatunk van az életben.Egy cseppnyi boldogság,egy pillanatnyi felhőtlen öröm és mosoly.Mindenkinek vannak emlékei,nekem is.Sok emberrel élhettem meg ezeket a perceket és köszönöm Nekik.

Örömet okoztak tegnap egy léleknek ami szorosan összefonódik az enyémmel.Ez most nagyon hosszú időre ellát engem pozitív érzésekkel.Köszönöm annak a két embernek,hogy megtették ezt a lépést és,hogy az egész megtörtént!Bár Ők nem olvassák ezt a kis 'naplót',de őszíntén szívből köszönöm!

És íme egy-két képkocka egy életből...több életből:

szólj hozzá: Mi jó barátok vagyunk...

Szia!

Érzed,hogy mászol ki a gödörből és próbálnak a Gondok sötét,veszélyt sejtető karmai próbálnak vissza rántani,de nem engeded,erős leszel.Erős leszel, mert annak kell lenned és kész!

Sok minden történt velem mostanában...kisebb nagyobb csalódások,meglepetések,váratlan helyzetek,a végleteim megtalálása...sok embert próbáló feladat...vagy emberré faragó feladat?Nem tudnék teljes nyugalommal-helyes válasz reményében-felelni...ezek az élet nagy kérdései.Mikor növünk fel?Mikor lesz belőlünk jó ember?Mikor lehet egy barátot igazán barátnak nevezni?Mit csinálnánk a szüleink nélkül?Ki életed igazi nagy szerelme?

Ezek mind mind olyan kérdések amikre csak akkor kapjuk meg a választ amikor már veszteségeket élünk át...Az ember tudatlan.Hát akkor én honna tudjam,hogy melyik ember a jó és melyik a rossz?Ki mit miért és miként tesz?Ki vagyok én,hogy ezeket megválaszoljam???

És mégis...szükségünk lenne a válaszokra,amiket meg is kapunk.Vagy jól vagy rosszul,mert különben eltévednénk az Élet hatalmas,kavargó autópályáján...

Mindig mások utaznak velünk.Olyan az életünk is,mint egy busz vagy egy vonat út.Állomásokon emberek szállnak fel és le.van aki mellénk ül le közvetlenül,van aki velünk szembe,de mindig lesznek körülöttünk utasok.Sosem leszünk egyedül, és sohasem mi választjuk meg az utitársainkat.Kiválaszthatjuk az megállót ahol kiszállunk és folytatjuk az utazásunkat egy új járaton új emberekkel,de akkor sem felejtjük el azokat akik azelőtt velünk utaztak,vagy akik szerencsénkre átszálltak velünk a másik járatra és továbbra is részesei az utazásunknak,szeretettel és bizalommal,hogy nem rossz felé tartunk...köszönök nekik mindent!

Szia Kedves Drága Olvasóm!

Itt ülök most a suliban és órára várok ami csak nagyon sokára fog kezdődni,de nem baj elvagyok.Újj albérletet kersek,mert nem érzem magamat jól a jelenlegiben...remélem találok valami jó kis helyet ami nincs messze és nem drága.Ma megyünk egyet megnézni...remélem bejön nagyon remélem.Nem jó érzés amikor az ember nem szeret otthon lenni és haza érni...én nem szeretek...legalább is itt Egerben.Bezzeg Érden!Életemben nem becsültem meg még ennyire,hogy van egy otthonom és,hogy a szüleim ott vannak amikor szükség van rájuk.Nem is érezzük míg nem kerülünk ilyen messze...sajnos.Nagyon megváltozott a viszonyunk anyuékkal.Szinte mindennap beszélünk és nagy örömmel várnak haza.Szeretek otthon ücsörögni,filmezni,bármit csak otthon legyek.Milyen jó lenne ha ezentúl egy tényleg otthonnak nevezhető helyen laknék.Ne értsd félre,mostani helyemen is jólérzem magamat,de nincs otthon érzete....de majd lesz jobb is mert az idő mindenen segít.Segít az embernek megoldani a problémákat.Csak sajnos mi türelmetlenek vagyunk és nem bírjuk kivárni azt,hogy a dolgok maguktól az idő múlásával a helyükre billenjenek...mindig elébe akarunk rohanni.Ilyenek vagyunk...de minek.Most én is örülnék,hogyha már holnap egy új helyen nyitnám ki a szememet...de erre annyira kicsi az esély,hogy szinte nincs is.Nem hinném,hogy Kata belemegy az egészbe...sőt tuti nem.Nem baj élek tovább a kis álomvilágomban ahol az emberek nagyon nagyon nagyon gazdagok...

Szia!

Itthon vok és jól lrzem magamat.Nem tudja senki elrontani.Olvasgattam és láttam,hogy Ti szegény olvasók mindig csak azt olvassátok,amit rossz kedvemben írok.De most jó kedvem van ezért írok.:D

Ezek aranyos idézetek.Tetszenek.Mára ennyi.

Puszi

Méreg…méreg, ami lassan belülről emészti fel a testedet,de nem engedheted ki,mert az nem helyes,etikus illetve/és emberbarát. Ez van…nyeljél kedves olvasó,mert én is azt teszem minden nap minden percében, amikor a „szerető otthonból,városból” kapok hívást. Nem akarod  a dolgokat és megtörténnek,akarod őket és tuti nem fognak megtörténni. Ez van, ez jár a „Hallgatóknak”. Mindenki a maga kárán tanul. Én is tanultam: Akik rendre, csendre és Fogd be a pofád!-ra intenek,akik ’bányarémnek’ és minden egyébnek mondanak, és „Köszönik szépen, de ne szólj bele az életébe!” emberek pedig vígan élik az életüket és őket  nem emészti,hogy hazudnak a barátaiknak,nem tartják be az ígéretet,Istent játszanak vagy esetleg más óriási erkölcsi hibát ejtenek - amit bár a barát elnéz – de én hibás vagyok és hallgassak,ne mondjam, mert bajom lehet belőle.

Rendben,én képes vagyok változásra…nyelek…nyelek…nyelek. És nem olvasok be a fafejű bunkó parasztoknak…bár az egyetlen nő vagyok akit megtudnának ütni…hajrá!

szívesen…mert nekem az írás segít…nektek mi segít?

Az országból csak EGY ember érti a mai bejegyzést.Az az EGY aki mindennél fontosabb és nagyon nagyon sokáig az EGY marad az életemben...az az EGY aki színt hoz a szürke hétköznapokba.EGY aki boldoggá tehet,meg nevettet,meglep,ölel,csókol,bízik bennem.Az EGY akit szerelemmel,tiszta szívből szeretek...

Örökké tudok várni

Olyan gyönyörű vagy ma
Ahogy ott ülsz... nehéz máshova néznem
Keresem a szavakat, mit mondhatnék
Tudom, hogy a távolság nem számít, de olyan távolinak érezlek...
És nem tudok hazudni, de mindig, ha el kell mennem, a szívem elszürkül...
És haza akarok menni, hogy lássam az arcodat
És én... égyszerűen nem tudom elviselni...

Még egy nap nélküled olyan, mintha egy penge hasítana ketté
De tudok várni, tudok várni örökké
Mikor hívsz, megáll a szívem, mikor elmész, a vérzése nem áll el
Tudok várni, tudok várni örökké

Olyan gyönyörű vagy ma...
Ha körbenézek, a te arcodat látom...
A dolog, ami legjobban hiányzik, hogy melletted ébredjek...
Mikor a szemedbe nézek, azt kívánom, bár maradhatnék...
És nem tudok hazudni, de mindig, ha el kell mennem, a szívem elszürkül...
És haza akarok menni, hogy lássam az arcodat
És én... egyszerűen nem tudom elviselni...

Még egy nap nélküled olyan, mintha egy penge hasítana ketté
De tudok várni, tudok várni örökké
Mikor hívsz, megáll a szívem, mikor elmész, a vérzése nem áll el
Tudok várni, tudok várni örökké

Tudom, hogy örökké tartó érzésnek tűnik, arra gondolok, ez az ár, amit fizetnem kell
Mikor hazamegyek és érzem az érintésedet, az jobbá teszi
Addig a napig, nem tehetek mást
És egyszerűen nem tudom elviselni... nem bírom elviselni...

Még egy nap nélküled olyan, mintha egy penge hasítana ketté
De tudok várni, tudok várni örökké
Mikor hívsz, megáll a szívem, mikor elmész, a vérzése nem áll el
Tudok várni, tudok várni örökké

Örökké tudok várni
Örökké tudok várni
Örökké tudok várni
Örökké tudok várni
Örökké tudok várni

Szeretlek Kincs!

Babymnek ^_^

Szia Kedves Olvasó!

Igen a cím találó...nagyon.Elveszetettem valamit és megőriztem egy nagyon fontos dolgot.

Elvesztetettem a "családot" ami biztonságot nyújtott,amiről azt hittem,hogy mindig megmarad...hát igen,ne is mondd ismét naív voltam.Megszokás.Hogy mennyire is voltak nekem fontosak?Lejebb elolvashatod...nagyon0.Mindenki,egytől egyig.Az ötből maradt kettő.Jó arány.Az egyik elcsavart fejjel éli a hétköznapokat egy lány oldalán,a másik fenekestűl felfordította a magáról felállított képet a harmadik ember pedig magát adja,háromszorosan ezzel eltiporva magakörül mindenkit,nem törődve azok érzéseivel és gondolatával,csupán sajátjával...kinek mi.Az emberek változnak.Elfogadtam.Szép volt,nagyon jó volt,elmúlt...mint minden ami igazán szép,őszinte és tiszta...sajnos.Nem ez az első és mostmár kezdem kapisgálni,hogy valószínüleg nem ez lesz az utolsó helyzet,amikor emberekben csalódok.Kopp-kopp,hogy visszautaljak előző bejegyzéseimhez...az Élet kopog az ajtón...egyre hangosabban és erőszakosabban...ismerősök is vannak Vele,akik fontosak voltak...

Boldog vagyok...biztos vagyok magamban és Benne.Benne akiben a nyugalmat,a biztonságot,a szerelmet,az őszinteséget találtam.Szeretem.Nagyon.Volt egy rövid periódus amikor nem éreztem ezt az érzést,de az Idő segít mindenen...mint mindíg.Ismét villant valami és újra,megint két év alatt kitudja hányadjára.Szerelembe estem megint.Megőriztem azokat a gyönyörű szemeket,a telt ajkakat és a gyengéd szavakat.

Szükségem van Rá,hogy megvádjen,hogy elfogadjon,bíztasson....mert nem az vagyok már aki régen.Gyenge lettem a karjaiban és a védelmében és Neki kell vigyázznia rám...nagyon.Vigyázz rám,bízz bennem,szeressél,irányíts és leginkább SEGÍTS!

Most éppen ez az idézet illik bele az életembe...

Szia Kedves Olvasó!

Itthon vagyok,végre,újra.Ilyenkor teljes vagyok, míg Egerben hiányzik belőlem egy-két darab...innen is,onnan is.

Változtam.Érzem magamon.Apróságok is szemetszúrnak,és ez szörnyű érzés,de nem tudom magamban tartani.Elmúlt a jó kis stratégiám,hogy nem mutatok ki semmit...nem működik.Minden kiül az arcomra és a viselkedésemre.Nagyobbat vállaltam,mint gondoltam...sokkalta nagyobbat,de ahogy olvasom,drága "Sorstársam" blogját,Ő sem erre számított.

Az Érzések a kezükbe vették az életet és rántják amerre Ők akarják,pedig pont nem Ők döntöttek,hogy költözzek.Mintha ezt megbosszulva rángatnák a sorsomat,úgy,hogy én még véletlenül se lássam tisztán,hogy mit is diktálnak és merre is mennek.Teljes zavarodottság...egyik pillanatban ez a másiban az.Fogalmam sincs a körülöttem zajló dolgokról,mert csak elrohan mellettem az Idő és én állok és bámulom....majdhogynem integetek Neki.

Valójában félek is egy kicsit....hogy mitől?Attól amit az Érzések diktálnak.Nem értem őket,de félek,hogy nem jó a tanács...Szeretlek...hidd el,csak néha megingok és elveszek az érzelmek hatalmas tengerén, és várlak Téged,hogy parta húzz és segíts.De nem mindig sikerül kihúznod.Van amikor ott maradok magamra,...és nem jó.De szeretlek és meghalok,ha nem látlak,de húzz ki...húzz ki a partra.....

Szia!

Hát most éppen a suliban ülök és nagyon ráérek mindenre szval gondoltam írok.Nagyon jól érzem magamat Egerben csak sajnos a távolság az otthoniaktól kicsit sok konfliktust szül,mind a szüleimmel mind a párommal.Nem könnyű...még nem nagyon jutott el az agyamig,hogy én most itt élem a mindnnapjaimat,nekik meg,hogy az otthon létek nekem nem tudnak beleolvadni a szürke hétköznapokba...mert nem...és kész.Szeretek otthon lenni,szeretek velük lenni,de nem tudják,hogy mit gondolok és érzek...de majd ez is biztos rendbe jön és nem lesznek ilyen problémák...remélem.

Hát asszem ennyi...

Szia!

...nem tudom,hogy mit is kéne írnom,csak azt amit nem...azt nagyon jól tudom...csend...és újra...csend.Ez kell ilyenkor az embernek és akkor szépen lassan felörli magát,bármikor,bárhol és bármilyen probléma esetén.Az idő minden sebet begyógyít...okos mondás...igaza is van.A kiegészítés gyanánt annyi,hogy a heg megmarad,mert az idő nem plasztikai sebész...ez van.Ezt kell szeretni...nincs baj.Elmúlik és aztán jó lesz,bíztasd magad...segít...hidd el,úgy is egyedül vagy...sokan vannak,de Te egyedül vagy...de hopp!Halvány fény csillan a sötétség mélyén és feltűnik egy a Sötétnél is sötétebb szempár...segít...kisegít téged.Hagyni kell,mert Ő jó és kedves és ott van és létezik.Minden testi valójával...belekapaszkodsz,és felsegít...talán,örökké...szeretném...Szeretlek!

Telik az idő...régi versek amik ismétlik önmagukat...fura.Soha nem gondoltam volna,hogy az élet ismétli saját magát...irónia...jól kilett ez találva...az egész egy irónikus szlalom pálya...végig tudod csinálni?Jó kérdés...biztos.Miért ne?

Kösz jól vagyok...így már könnyebben hajtom álomra a fejem,hogy álmodjak egy tökéletes világot. ^_^

(O_o)vłĐeŁ

Szia!

Kezdődik az év...az élet...az ÚJ élet...

Nehéz erről beszélni,írni és gondolkodni is de megpróbálom megosztani most Veled kedves olvasó amit éreztem mikor erre a lépésre szántam el magamat és most,hogy válallnom kell mit is érzek...

Olyan mintha az élet kopogtatna a gyermekszoba ajtaján...felnőttünk.Akár meddig is tiltakozunk ellene,de megtörténik,szépen lassan...nem akarjuk.Küzdünk ellene,de minek?Elszakadsz a városból,ahol 18 éve élsz,laksz,ahol a barátaid,ismerőseid,volt iskolád és az ismerős utcák vannak.Elmész...el valahova,ahol ÚJ emberek,utcák,barátok, ismerősök várnak és az ÚJ iskola.Várakozás,izgalom,félelem,sírás,nevetés,kíváncsiság,szenvedés,ezek vannak most.

Akkor: nemtörődömség,elszántság,tervek,akarat,felnőni akarás,magabiztosság.Kész káosz ami most bennem van.Két ellentétes pólus küzd egymással,a kíváncsiság és a félelem.

"De mikor máskor?"-kérdezzük egymástól,mi,sorstársak.

"Mikor máskor kezdenénk el felnőni és elszakadni?Még fiatalon kell!Vissza út mindig van."-mondjuk,de a lekünk mélyén rettegünk,hogy már nem abban az ágyban alszunk amit megszoktunk,reggel Édesanyánk nem készíti el a reggelit,nekünk kell hajnalban lesétálni friss kifliért,mert nem lesz senki aki hozzon...nem lesz aki gondoskodjon rólunk mert felnőttünk...ááááááááááá.Nehéz ügy ez.

Közben vágyom és eped a lelkem ÚJ arcokért,az izgalomért,a szabadságért,éhezésért,önállóságért.Hülye dolog tudom,de ez van,és ezt érezzük mind.

Hetente utazom majd haza...eleinte és majd megfogok veszni a nyugodt és megszokott hétköznapok, és az Ő hiányától...nehéz lesz.Ez most egy próba.Hosszú próba,de ha kiálljuk semmi nem állhat az utunkba és akár a világot is megölelhetjük.Szeretem.Nagyon.És nem lesz ÚJ,miért is lenne?Nem is kell,mert az életem és a környezetem lesz ÚJ és nem Ő.Érted???Nem TE!Muszáj hallanod Neked is... >kop-kop< ...ez van,de legalább együtt ér ez az ÚJ dolog,mert szavakkal nem meghatározható.Örülök,hogy Veled.Szeretlek...nagyon...boldogan...őszintén és szívből.

És,hogy Veletek,akiket 12éve ismerek és szeretek és segítetek és mindig ott vagytok velem,ott a bajban.Én is ott vagyok Neketek...bármikor amikor csak kell.Remélem még sokáig és majd együtt örülhetünk ebben az ÚJ jövőben,amit nem látunk és rettegünk tőle...nyugtató a gondolat,hogy lehet hogy ott lesztek.

És köszi,hogy Te is ott leszel és adott a sors egy esélyt,hogy még jobban megismerjük egymást és még jobb barátok legyünk.Együtt egymásra utalva...mindig aludhatsz majd nálam,ha nem lenne egy ágy ahol álomra hajtsd a fejedet... :DNeked nem tudok túl komolyakat írni...és mit írni sem tudok csak hogy hálás vagyok és KÖSZÖNÖM!

El is fáradtam...nem is mindent tudtam leírni,mert nehéz kifejeznie magát az embernek,de talán mostmár belelátsz kicsit a dolgokba...egy kicsit,mivel még én sem látok bele a dolgokba sem pedig saját magamba...

 (O_o)vłĐeŁ

És íme ide fogok járni szeptembertől:

Kíváncsi voltam,hogy hányad magammal szenvedtem végig az írásbelik és a szóbelik fáradalmas napjait.Utána kutattam egy kicsit a drága jó interneten és meglepő és érdekes adatokra bukkantam.Itt van néhány közülük:

Magyar nyelv és irodalom vizsgatárgyból középszinten 1130 helyszínen 83109 vizsgázó, emelt szinten 55 helyszínen 2357 vizsgázó tesz érettségi vizsgát.83.000 középszintes és csak 2000 emelt szintes volt.

Megtekinthetőek a felvi.hu-n a friss felvételi statisztikák, melyekből kiderül, hogy idén is az ELTE volt a legnépszerűbb a felvételizők körében.

Az Országos Felsőoktatási Felvételi Információs Központ (OFIK) honlapján közzétett adatok szerint az ELTE-re 16 650-en kértek felvételt, a második helyen 13 874 jelentkezéssel a Szegedi Tudományegyetem áll, míg tőle nem sokkal elmaradva, 13 483 felvételizővel a Pécsi Tudományegyetem végzett a harmadik helyen.

A főiskolák közül toronymagasan lett első, 11 346 jelentkezővel a Budapesti Gazdasági Főiskola. A dobogó második helyére a Budapesti Műszaki Főiskola "léphet fel" 6797 felvételi kérelemmel, míg harmadik a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola lett 5259 jelentkezővel.

Az idén is több nő pályázik felsőoktatási intézményekbe, mint férfi. A jelentkezők közül 53 204-en tartoznak a gyengébbik nemhez, míg a férfi jelentkezők száma 41 139.

Hi!

Túl az évvégén,a bolond ballagáson,az írásbelin és a szóbelin, egy dolog maradt hátra, ami még egy negyedikes "Meg kell élned az utolsó évben" kis szakszótárában szerepelne, a bankett.A mi bankettünk 2008.június 23.-án hétfőn zajlott le a Trófea étteremben.Kicsit izgultam,hogy vajon csak én csíptem-e ki magamat ennyire,vagy a többiek is hasonló ruhában fognak feszíteni.Megnyugodhattam...mindenki elegánsan és az alkalomhoz illően jelent meg kivételek persze mindig akadnak.(Colikám!Neked megvan bocsátva ;) )Hát szépen lassan gyülekezett a társaság és végül elkezdődött az utolsó hivatalosan is közös nagy vigadság.Mielőtt még azt hinnéd,hogy csak a poénosnak tűnő szófordulat miatt használtam a 'vigadság' szót,tévedsz kedves olvasó! :D Tényleg az volt.Senki nem arra gondolt amit valójában is jelentene egy bankett...az elbúcsúzást diákéveinktől egymástól és tanárainktól...neeem.Itt ezerrel folyt a sör, a bor és hát nem a pálinka,de a narancslé az tuti.Ezerrel tömte a hasát mindiki és közben nagyokat röhögtünk,hiszen Suzy feltört fényképésznek és zavarba ejtően jó és kompromitáló képek sorozatát gyártotta le pillanatok alatt.Ne is beszéljünk a manapság már folyékonyan előtörő olasz tudásunkról...köszönjük Mészáros Márta tanárnő,sikeresnek találtuk a négy éves olasz tanulásunkat...Che problema ehhhhhhhhh???? xD

Na ezek után nagyot koccintottunk a négy évre és az Ofő toastjára és arra,hogy nem lesz több tanulságos és HASZNOS olasz óra.A németesek is hangosan helyeseltek.Mindezek után már csak az ivászat és a fényképezkedés maradt.Nagyon vicces és jó sztorink volt egy pincér fiúval,aki mindent megtett a jó kép érdekében,még az asztalt is leürítette,de ez maradjon meg az osztály sztoriának,Élőben sem lehet jól elmesélni,átkell élni.Nagyon icces volt.Kedvenc részem a banketten:

A pincér közeleg,mindenki integet.Majd szinte kénonban mondjuk:"Három sört kérünk szépen!"

Suzy:"Várjatok a Fruzsi is kér!Akkor nyolcat kérünk és abból az egyik barna!+

Kész szakadás...nem tudtam hogyan röhögni.Mindenkinek duplázta az adagját a Suzy! xD

Ha nem így votl írjátok le,hogy hogy,de én erre emlékszem a társalgásból és ez nagyon vicces volt. :D

Ennyit a bankettről.Nagyon élveztem,nagyon jó volt.Köszi fiúkák és csajok ezt a négy évet!

Hi!

Tegnap érett lettem! :D Bizony ám,de nem csak én hanem az egész osztály, ugyanis senki sem bukott.Szerintem akik az átadáson szemben álltak velünk, azokból az emberekből is volt kételkedő, aki nem képzelte volna ez el és azt hitte,hogy hosszú szenvedéssel teli lesz a 12.E érettségi vizsgája.Ez kicsit olyan volt ,mint a Szalagavató táncunk,rajtunk kívül elég kevés ember hitte el,hogy megcsináljuk magunktól...de HÁHÁ nekik,ahogy Suzy is mondta régen azt a látványos és nagy kiröhögést. :D

Ennek vége lett és kezdődik valami más...hogy hol azt csak kevesen tudják,sokaknak -többek között nekem is- még kicsit bizonytalan a jövő képe.Nehéz így elképzelni a dolgokat.Most csak úgy vagyunk és nem tartozunk igazán sehova.Nem tudom mikor hírdetik ki a apont határokat,de remélem nem sokára eljön az a nap....már nagyon kiváncsi vagyok,hogy ez a kis nyomoronc papírocska mire való és ahogy a Viki írta:mire elég?

Azért fura lesz szeptemberben nem a jól megszokott úton suliba menni a megszokott emberekhez és tanárokhoz valamint a kissé régi,de ismerős épületbe.Remélem majd tudok időt szakítani,hogy néha visszalátogassak a barátaimhoz akik még maradnak és nagyon fognak hiányozni...

Hi!

Újra itt és élek is...mondjuk nem ma feleltem szval lehet h ez az oka az egésznek.Lényeg az, hogy holnap ilyenkor már remélem Beer teraszán ücsörgünk tök nagy nyugiban és iszogatom a kis meggyes cappymet.Na ez volt itt a reklám helye... xD Aranyos volr ma mindenki...és vicces.Az a sok beszari fej-többek között az enyém is- vicces lehetett a tanároknak és a vizsgaelnöknek,aki kedvesnek néz ki.Reméljük az  is.De ez csak holnap derül ki.Hát szorítsatok!Mindenki!!!MINDJÁRT VÉGE! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

(jól vok, köszi xD)

pusza

Hi!

Nem sokára eljön a gimnáziumi éveink utolsó nagy meg mérettetése,a lényeg amiért iskolába jártunk...az érettségi utolsó befejező fázisa.Nagyon reménykedem,hogy később nevetve tudom vissza olvasni ezt a beírást,mert biztos helyem van egy felső oktatási intézményben és már gondtalanul élvezem a nyarat.Nagyon remélem,hogy az osztályból mindenkinek sikerülnek a tervei,mert nem volt egy hibátlan társaság,de mégis valahogy kirít a tömegből.Kimagaslottunk és nem a tanulmányi eredményünkkel hanem sztem az emberséggel.Normálisan viszonyultunk egymáshoz-holott néha azért eldurvulhattak volna a dolgok- és nem voltak látható és érezhető ellenségeskedések....sztem.Holnap 8 és pénteken 8...ez lesz a vége.Ketté osztva szenvedünk,de remélhetőleg utána együtt örülünk és nevetünk és szórakozuk...remélem.Most nagyon félek,de ahogy látom szinte mindenki.Viccesek az Msn kiírások is,Sztem beis írom ide őket,később érdekes és vicces lesz vissza olvasni. :D

Niki: "(Pihen)(Nem elérhető) Érzitek már??? Valami lesz........azt tudom,hogy jó vagy rossz,de valami lesz..."

Ádi: "Péntek, az én napom az eszem a tudásra hangolom,meg egy jó dumára,amit lökdösök,de mindek is kéne több,hey-hey-hey!by:Ádi :D "

Suzy: ""Ha számot kell adnunk az országnak arról,hogy mit csináltunk 4évig,mit mondunk?Nem csináltunk semmit..." (tudjuk ki) áááá :D"

Anita: "HOLNAP VIZSGÁZOM!!!:S Miért olyan rossz a távolság??? :'( Legyen már PÉNTEK!!!!"

Coli: "(L)CACA(L) Hnap érettségi...ÁÁÁÁ...NNEEEE   Monszum van nálunk :)"

Ojdy: "!Go...az utolsó megpróbáltatás a special elvennek :D PÉNTEK

Ági: "holnap szóbeli neeeeee ezt nem hiszem el :S:(:(nem akarom :S"

Éééééssss!

Zoli: "RELAX GYEREKEK!HAJRÁ PORTUGÁLOK!!!"  

Drága Zoli papa!Na látjátok, ő nem idegeli magát ilyen apróságokon... :D igen igen mi barátunk! Papppaaa! XD

Ennyi mára...lehet h  ez az uccsó mert meghalok és nem írok többet!

Pusza

Mikor el kezdtem ezt a blogot írni,akkor azt szerettem volna leírni amik éppen abban a pillanatban foglalkoztatnak érzések.Rövidke szövegek,elgondolkodások.Ilyenek régen is voltak,mint ahogy a verset is olvashattad.Nagymamám halálakor is a hófehér papírhoz fordultamTudom,hogy nem bestseller díjas írások,de nekem akkor és ott jól estek.Ezek az én kis irományaim.Itt van az a klipp terv ami a Fort Minor.Where'd You Go című számához írtam.Teljesen máshogy éretelmeztem a címet,mint ahogy a zenekar.Ez sült ki belőle akkor,ezelőtt két évvel...

Egy nyugodt kis vidéki város hétköznapi képei váltják egymást. Az idős nénik kinn ülnek a padon, beszélgetnek, a bácsik biciklivel, sietnek valahova. A gyerekek mezítláb kergetőznek a homokban. Egy pár ember a málnásban szedi a termést, mások a földeken kapálnak.

A napsütéses nyári délután egy lány sétál egy homokos utcán. Az arca nyugodt, kezében a cipőjével, mezítláb sétál lassan nyugodtan. Semmi nem zavarja. Kezében egy csokorra való virág van. Hirtelen befordul egy kapun. (a kamera szemből veszti a lányt, így nem látjuk hova megy be)

A kamera megmutatja, hogy hova ment be a lány. Egy temetőben vagyunk. A kamera távolodik a lányról. Felemelkedik a levegőben, és végig a temetőt mutatja, ahol kinyíltak a virágok, és a sírkövek fehérlenek.

Egy nagy csapat galamb repül bele a képbe. (ez a váltás a képsorok között)

Ködös a képernyő széle, ebből tudjuk, hogy visszaemlékezés. Egy kicsi lány ül a földön egy matracon, és nagy figyelemmel hallgatja nagymamája meséjét. Lassan csukódik le a szeme, majd a párnájára dőlve elalszik. Pár pillanat múlva egy kicsit idősebb fiú lép be az ajtón. Láthatóan a kis lány testvére. Lefekszik a mamája mellé, és az simogatni kezdi a hátát. A két gyerek mélyen alszik. Mama mosolygós arccal nézi unokáit.

Párnája alá nyúl, majd egy rózsafüzért húz elő. Imádkozni kezd. Lassan mormolja az imát, s közben unokáit nézi, akik mélyen alszanak.

Lassan homályosodik a kép.

Egy kis faluban gyülekeznek az autók egy kis görög katolikus templom előtt. Tél van. Mindenki fekete ruhában szomorú arccal érkezik. Egy család áll a kapunál. Egy nő hosszú fekete kabátban, aki láthatóan jól tartja magát, de látszik rajta, hogy belülről emészti valami. Egy nála fiatalabb férfit, aki kissé sántít, és a felesége támogatja, ő nem tudja vissza tartani a fájdalmát, zokog. Egy épp a felnőtt korba lépett fiút, aki egy lányt támogat, akinek látszólag fogalma sincs egyelőre, hogy hol van de, nem is akarja felfogni. Mindenki arcáról fájdalom tükröződik.

Újra a ködös emlékképek jelennek meg. Egy fiatal lány ül az ágy mellett, nagymamája mellette. Egy papírra ír a lányka, majd mamája kezébe adja a tollat, aki gyönyörű betűkkel írja le nevét.

A következő képen az idős néni bottal megy unokája mellett, aki támogatja.

Egy magas dombon mennek fel. Mikor felérnek egy gyönyörű templom hatalmas kupolája lesz látható előttük.Mama keresztet vet. A táj körülöttük lélegzet elállítóan gyönyörű.

A következőkben egy kis szerény kórházban vonul végig a kamera. A folyosó szegényes környezetet mutat. Majd befordul egy ajtón, ahol az első ágyban egy csövekkel teledugdosott, infúzióra kapcsolt, gépekkel teleaggatott idős asszonyt pillant meg. Ekkor kifordul a kamera. És a lány arcát mutatja, majd a családtagokét. A következő képen pedig már ugyan az az asszony fekszik a kórházi ágyban pirospozsgás arccal.

A fekete ruhás alakok, már egy sírbolt körül állnak. A család körbe állja a sírt, amibe lassan emelik bele a koporsót. A klip egy korábbi részébe ugrik vissza a történet, ahol a nagymama simogatja unokája hátát, miután a kisebbet elaltatta. Az arcok megegyeznek a két fekete ruhás gyászos alakkal. Arcuk felnőtt és érett. Tükröződik rajta az elmúlt idők fájdalma. Már csak a fejfát kell beszúrni a földbe, meg is teszik. (nem látjuk ki csak a két kezet)

Egy kép, amin már a sírkő van, majd a kamera egyre távolodik a képről. Kiderül, hogy egy számítógép monitorát néztük. Egy lányt látunk este későn, pizsamában ezt a szöveget befejezni. Leírja az utolsó mondatot, majd a falon lógó rózsafüzérre néz, ami a Mamáé volt…

Szia Te Drága blogom olvasója!

Jó kedvem van, mint látod, hiszen nagyon csúnya német vereséget láthattam ma.Nem volt ugyan korrekt a bíró,sok helyen a horvátoknak fújt...de még inkább ők mint a fritzek.Most lehet megfordult az agyadban,hogy mióta vagyok ilyen nagy foci drukker...csakis és kizárólag az EB-k és VB-k idejére öltöm fel magamra a habzó szájú drukker külsőt,amúgy utálom a focit.:DIgen igen tudom...vicces,talán nevetséges,de én élvezem és ez a lényeg.

Mához pontosan egy darab hétre lesz az érettségi...végre vagy sajnos?Most még ez csupán költői kérdés ,mert sok mindentől függ.Szeretnék már túllenni az egészen és ezt nem csak én mondhatom el magamról,hanem az ország összes érettségiző kis diákja.és azért is szeretnék túl lenni rajta, mert drága OPárom meglepett egy teljes héttel amit közösen tölthetünk, távol itthonról és otthonról is (tőlük :D ),kettesben egy hotelben.Kész kánaán lesz.Semmi dolgunk nem lesz,nem kell felkelni ha nem akarunk,nem kell mosogatni és semmit amit nem akarunk.Utána mikor végre haza értünk ebből a kánaánból és otthon eltöltöttünk pár órácskát, utunk Debrecenbe vezet.Unokanővérem házasságra adta a fejét, aminek mi nagyon örülünk,hiszen végre együtt lesz a család,haza mehetek szülő városomba és a vőlegény személye is nagyon közel áll mindenki szívéhez.Bár még nem tudom,hogy hogy fogom hívni...ha valaki tudja,hogy ezen rokonunkat (az unokatesónk férjét) hogyan hívjuk,az pls írja meg-feltéve ha van ilyen-mert nagyon kíváncsi vok rá. :D Köszi

Asszem mára ennyi.

Pusza

Testvéremhez

Ha feltennéd a kérdést, hogy te mit jelentesz nekem,

Egyhelyben megállnék, s szavam felejteném.

Gondolatok ezrei futnának át fejemben,

S emlékek százai ott mélyen a szívemben.

Talán percekig állnék, s jó mélyen körbenéznék magamban,

Majd kinyitnám a szemem, és körbetekintenék a világban.

Csak annyit tudnék mondani,

Hogy ezt az érzést mihez tudnám hasonlítani.

Mint a fa meg a levelek, az élet meg a szeretet,

Az emberek meg a bizalom, a háború meg a hatalom.

A fiatalok meg a barátság, a család meg a boldogság,

A szerelem meg a csókok, a zene meg a hangok.

Nem értenéd, amit mondok, furcsán néznél rám,

Pedig a megoldás egyszerűbb egy pofonnál.

Ezek nem lehetnek teljesek egymás nélkül,

Hát egy húg, hogy lehetne teljes báty nélkül?

2006. 01. 16.

Na szval a nagybetűs bekaphatja...rengeteg e-mail elküldözgetése után is elég gyér az eredmény.Nem olyan egyszerű megkönnyíteni az embernek a saját életét az biztos.Elmentünk !állásinterjúra!-ami szintén új dolog volt az életemben- és a semmit kaptuk bele a naív kis arcocskánkba.200ft...na tudjátok mikor.Szval ez van mostanában.Holnap pedig megtudom az érettségi eredményét.Kicsit várom kicsit nem...majd meglátjuk.

Pusza