Szia Kedves Olvasó!

Itthon vagyok,végre,újra.Ilyenkor teljes vagyok, míg Egerben hiányzik belőlem egy-két darab...innen is,onnan is.

Változtam.Érzem magamon.Apróságok is szemetszúrnak,és ez szörnyű érzés,de nem tudom magamban tartani.Elmúlt a jó kis stratégiám,hogy nem mutatok ki semmit...nem működik.Minden kiül az arcomra és a viselkedésemre.Nagyobbat vállaltam,mint gondoltam...sokkalta nagyobbat,de ahogy olvasom,drága "Sorstársam" blogját,Ő sem erre számított.

Az Érzések a kezükbe vették az életet és rántják amerre Ők akarják,pedig pont nem Ők döntöttek,hogy költözzek.Mintha ezt megbosszulva rángatnák a sorsomat,úgy,hogy én még véletlenül se lássam tisztán,hogy mit is diktálnak és merre is mennek.Teljes zavarodottság...egyik pillanatban ez a másiban az.Fogalmam sincs a körülöttem zajló dolgokról,mert csak elrohan mellettem az Idő és én állok és bámulom....majdhogynem integetek Neki.

Valójában félek is egy kicsit....hogy mitől?Attól amit az Érzések diktálnak.Nem értem őket,de félek,hogy nem jó a tanács...Szeretlek...hidd el,csak néha megingok és elveszek az érzelmek hatalmas tengerén, és várlak Téged,hogy parta húzz és segíts.De nem mindig sikerül kihúznod.Van amikor ott maradok magamra,...és nem jó.De szeretlek és meghalok,ha nem látlak,de húzz ki...húzz ki a partra.....