Mikor el kezdtem ezt a blogot írni,akkor azt szerettem volna leírni amik éppen abban a pillanatban foglalkoztatnak érzések.Rövidke szövegek,elgondolkodások.Ilyenek régen is voltak,mint ahogy a verset is olvashattad.Nagymamám halálakor is a hófehér papírhoz fordultamTudom,hogy nem bestseller díjas írások,de nekem akkor és ott jól estek.Ezek az én kis irományaim.Itt van az a klipp terv ami a Fort Minor.Where'd You Go című számához írtam.Teljesen máshogy éretelmeztem a címet,mint ahogy a zenekar.Ez sült ki belőle akkor,ezelőtt két évvel...
Egy nyugodt kis vidéki város hétköznapi képei váltják egymást. Az idős nénik kinn ülnek a padon, beszélgetnek, a bácsik biciklivel, sietnek valahova. A gyerekek mezítláb kergetőznek a homokban. Egy pár ember a málnásban szedi a termést, mások a földeken kapálnak.
A napsütéses nyári délután egy lány sétál egy homokos utcán. Az arca nyugodt, kezében a cipőjével, mezítláb sétál lassan nyugodtan. Semmi nem zavarja. Kezében egy csokorra való virág van. Hirtelen befordul egy kapun. (a kamera szemből veszti a lányt, így nem látjuk hova megy be)
A kamera megmutatja, hogy hova ment be a lány. Egy temetőben vagyunk. A kamera távolodik a lányról. Felemelkedik a levegőben, és végig a temetőt mutatja, ahol kinyíltak a virágok, és a sírkövek fehérlenek.
Ködös a képernyő széle, ebből tudjuk, hogy visszaemlékezés. Egy kicsi lány ül a földön egy matracon, és nagy figyelemmel hallgatja nagymamája meséjét. Lassan csukódik le a szeme, majd a párnájára dőlve elalszik. Pár pillanat múlva egy kicsit idősebb fiú lép be az ajtón. Láthatóan a kis lány testvére. Lefekszik a mamája mellé, és az simogatni kezdi a hátát. A két gyerek mélyen alszik. Mama mosolygós arccal nézi unokáit.
Párnája alá nyúl, majd egy rózsafüzért húz elő. Imádkozni kezd. Lassan mormolja az imát, s közben unokáit nézi, akik mélyen alszanak.
Lassan homályosodik a kép.
Egy kis faluban gyülekeznek az autók egy kis görög katolikus templom előtt. Tél van. Mindenki fekete ruhában szomorú arccal érkezik. Egy család áll a kapunál. Egy nő hosszú fekete kabátban, aki láthatóan jól tartja magát, de látszik rajta, hogy belülről emészti valami. Egy nála fiatalabb férfit, aki kissé sántít, és a felesége támogatja, ő nem tudja vissza tartani a fájdalmát, zokog. Egy épp a felnőtt korba lépett fiút, aki egy lányt támogat, akinek látszólag fogalma sincs egyelőre, hogy hol van de, nem is akarja felfogni. Mindenki arcáról fájdalom tükröződik.
Újra a ködös emlékképek jelennek meg. Egy fiatal lány ül az ágy mellett, nagymamája mellette. Egy papírra ír a lányka, majd mamája kezébe adja a tollat, aki gyönyörű betűkkel írja le nevét.
A következő képen az idős néni bottal megy unokája mellett, aki támogatja.
Egy magas dombon mennek fel. Mikor felérnek egy gyönyörű templom hatalmas kupolája lesz látható előttük.Mama keresztet vet. A táj körülöttük lélegzet elállítóan gyönyörű.
A következőkben egy kis szerény kórházban vonul végig a kamera. A folyosó szegényes környezetet mutat. Majd befordul egy ajtón, ahol az első ágyban egy csövekkel teledugdosott, infúzióra kapcsolt, gépekkel teleaggatott idős asszonyt pillant meg. Ekkor kifordul a kamera. És a lány arcát mutatja, majd a családtagokét. A következő képen pedig már ugyan az az asszony fekszik a kórházi ágyban pirospozsgás arccal.
A fekete ruhás alakok, már egy sírbolt körül állnak. A család körbe állja a sírt, amibe lassan emelik bele a koporsót. A klip egy korábbi részébe ugrik vissza a történet, ahol a nagymama simogatja unokája hátát, miután a kisebbet elaltatta. Az arcok megegyeznek a két fekete ruhás gyászos alakkal. Arcuk felnőtt és érett. Tükröződik rajta az elmúlt idők fájdalma. Már csak a fejfát kell beszúrni a földbe, meg is teszik. (nem látjuk ki csak a két kezet)
