Szia!

A változás tökéletesen azon az úton halad melyet elképzeltem.A véres kezű Sors szomorúan kullog odébb...elvesztette egyik meghurcolt lelkét.Szabad vagyok,én meghurcolt lélek.Szabad ám mégis szomorú.A változás könnyen megy,de lenyelni nehéz.Minden pillanattól rettegek.Menekülök a Múlt arcaitól, a Velük való találkozástól, a Tőlük kapott sebektől.Nem akarom látni Őket,nem akarom magamban újra élni az elmúlt eseményeket,nem akarom újra írni a már leírt verseket...Nem csupán a közeli Múlt tör néha rám,hanem a távoli is.Az olyan távoli múlté,melynek írásat még egy "verses kötet" és pár gyűrött és régi papír darab őriz.A kötet gyermeki,leányos kis rózsaszín,a benne leírt szavak szintén gyermeteg próbálkozások,akárcsak ezek itt,de a mögöttük lapuló emlékek mélyek és tiszták.A polcon hever már ha jól számolom,5 éve.Ritkán volt kinyitva.Elolvasása után pedig a benne szereplő személyek felelvenedtek akkori valójukban és az idő megállt és rohamosan pörögni kezdett vissza fele...először a jó pillanatokhoz melyeket a fényképek egy pillanat alatt megörökítettek,aztán mégis keserű szájízzel ébredek,mert a sok jó után eszébe jut a rossz is az embernek.Lehet,hogy csak egy,de az elég,hogy a pillanatnyi örömet elfolytsa.

Ilyesmiken gondolkozom mostanság,de igyekszem a jelent élni és nem a múltat.Nehéz...a változás is az,de csak így akadályozhatom meg,hogy többet nem szülessen vers...

Amúgy holnap költözöm át az új albérletbe.Csütörtökön pedig ellátogatott hozzám Egerbe a Szerelmem.Nagyon szép napot töltöttünk együtt.Köszönöm Neked Kedves,hogy vagy!Nagy szükségem van Rád!Szeretlek!