Ma végre készen lett életem első ÖNÉLETRAJZA!Ohlala!!!Ki gondolta volna,hogy a szülők fenyegetése,hogy majd egyszer felnősz és a saját lábadra kell állnod, ilyen hamar elkövetkezik a mondat elhangzása után?Megrettentem mikor állás keresésem közben azt írták vissza:"...csak küldd el az önéletrajzodat...".Nem is tudom ez a pár mívesen megfogalmazott mondat mintha egyfajta úlevél lenne a "felnőttek világába",ahová az ember azóta vágyik mióta először elmondták neki:"Te még túl kicsi vagy ehhez!"Nem tudom,hogy most pezsgőt bontsak vagy sírjak...hiszen rövid-ám annál szinesebb-18 évem temékeny dolgai egy papírra vetve,feketén fehéren díszelegnek.Azért jó volt látni,hogy sok dologban vettem részt amit sokan nem mondhatnak el magukról...játszottam színházban,mert jókor voltam a jó helyen.Megismerhettem és megutálhattam a cukrászdák bűvkörét,mivel pillanatok alatt letudom buktatni a pár napos fagylaltot és állott süteményt.Pakolásztam is raktárban...tankönyveket.Precizitást tanultam és,hogy milyen nehéz egész nap fizikai munkát végezni és,hogy az nem jó, szval törekedni kell a könnyű munkára,tanulással.Furcsa érzés...apus sms-e jutott az eszemben amelyikben elmondta,hogy ugyan nagykorú vagyok,de az élet még számtalan meglepetést tartalmaz és,hogy nem ismerek még mindent.Ugyan szavazhatok,de nem feltétlenül az a jó amit én gondolok,ismereteim nagyon kevesek a körülöttem előkéhez képest...egy kis pötty vagyok a világban...a felnőttek világában...abban a bizonyos nagybetűsben...

Hy!

Kaptam egy telefont szombaton:Ma sütögetés a Marcinál!...hát nem tudtam volna elmenni mivel keresztapu üzletházának pont az nap volt az átadó ünnepsége,így az egész napot harasztin töltöttem.Vasárnap este Bence drágámmal beszélgettünk,aki mondta,hogy Marciék sütögetnek este...kinéztem az ablakon,ami tökéletes rálátást biztosított a tavasz első igazán nagy viharára...hát sztem nem lesz belőle semmi.Ma a gép előtt böngészve az állásokat felhangzik a jól ismert msn hang.Üzenet...Marcitól:Sütögetés ma? XD XD Ok benne vok.Úgy látszik talán még is sikerül össze jönni és megsütni azokat a hülye kajákat a drága jó társaságunknak.Bence ugyan suliban van és háromkor felel,de naon naon szoritunk neki!!!Ügyes legyél Drágám!Na asszem ennyi mára...

Pusza

  Mai napom boldog volt,-leszámítva a reggeli biológia érettségit-meglepő,hogy ezt írom,de ez igaz.Semmi extra nem történt csak ránéztem a Páromra.Belenéztem a szemébe és csodás csillogást láttam benne,olyat mint a kapcsolatunk elején...csöpp csöpp tudom,de ez számomra élmény volt.A "kis hülye" mindig csinál olyat amivel sikerül újra és újra és újra magába bolondítania...de hogy csinálja?A kérdés költői...meg talán nem is érdekel igazán...csak annyit még,hogy köszönöm Neked! 

Nélküled

Nélküled sötétbe zárom a fényt,
A magányt mely ízekre tép,
Nélküled a lélegzet semmit sem ér,
De ha velem vagy az egész világ szép.

Nélküled pokolnak látszik az ég,
A mennyország lángokban ég,
Nélküled a szabadság semmit sem ér,
De ha velem vagy Te gyújtod a…

Fényt, mit egy mosolyban rejtesz,
Az álmot, s a feloldozást,
A szárnyak, mit adtál, hogy szálljak elégtek,
S én mint angyal mely lebénult már,
Nélküled többé nem száll.

Nélküled tó partján szomjazom rég,
Hol az álmod a felhőkig ér,
Én ott várok rád, hol a sötét is fél,
Mert, ha velem vagy Te gyújtod a…

Fényt, mit egy mosolyban rejtesz,
Az álmot, s a feloldozást,
A szárnyak, mit adtál, hogy szálljak elégtek,
S én mint angyal mely lebénult már,
Nélküled többé nem száll.

/Hrutka Róbert/

Miért ez a címe a mai napnak?Mert az egészet ez jellemezte,kivéve amikor Bencével vitáztam, mert olyan fura volt -hogy a kedvenc szavát is használjam- megint.Csendben voltam itthon egész nap,igyekeztem magamat rávenni,hogy olvasgassam a biológiát amiből holnap érettségit írok,de még mindig nem érzékelem...Mindhogyha nem történne senkivel semmi,mintha az idő el rohanna mellettünk halkan, nesztelenül és az egész fel sem tűne.Éppen,hogycsak tegnap volt amikor 2006.09.25.-én végre megcsókolhattam a számomra tökéletes fiút, mintha csak most csókoltam volna meg utoljára Tomit a Duna parton 2005. majálisán,mintha minden csak tegnap lett volna. Az általános iskolai ballagás,ahol összekentem a fejemet virágporral és a fél osztályom azon röhögött,amikor megvettem az első fizetésemből az első ruhámat, az első külföldi utam Erdélybe és satöbbi satöbbi.Mégis ezek olyan rég voltak,hogy el kell gondolkoznom,hogy pontosan melyik évben is történt...És mennyi mindent történt velem...ma viszont semmi.A tökéletes semmi.Holnap viszont újra felkelek és ez az unalmas,lassan elfolyó,kicsit szomorkás és viharos nap is csak egy lesz azokközül az emlékek közül amik bennem kavarognak...

°(O_o)°

A mai nap az egyike volt azoknak a napoknak amiket a szürke hétköznapok névvel illetünk.Felkeltem és bementem a suliba és nem volt olyan érzés, mint amit tegnap megfogalmaztam.Bár Frienedet naon jó volt látni,mert már hiányzott a kis szaros.Két magyar órát tartott meg a tanár amin meglepődve tapasztalatam, hogy nem is tudok olyan keveset irodalomból.Ez jó érzéssel töltött el.A haza uton pedig szakadt az eső.Hála Istennek mire a sulihoz értünk már nem is esett.Ennyi volt a mai nap.Furcsán hamar elszaladt...ennyi.

Pusza

Holnap bemegyek úgy először az iskolába,hogy igazából nem is kéne..."olyan jó fej vagyok" fut végig az agyamon,aztán rájövök,hogy ez nem a jófejség ami belőlem fakad,hanem talán mégis a honvágy és a társaság hiánya. Annak a hiánya amikor nagyszünetben állsz a sorban és nem tudod éppen kin kacagj egy nagyot vagy amikor a Ádámmal nyugisan végig pletykájuk a 20 percet. Annak a hiánya,hogy amikor belépsz az osztályba egy kis nyugalom tölt el,hogy ezeket az embereket már ismered,nagyjából tudod is ki mit gondol rólad (bár ezt nem mindenki mondhatja el magáról :) ) és a mindennapjaid ugyan abban a nyugis kis mederben folydogálnak. Hiányzik,mégis vágyom vmi újra és nagyra és meglepően jóra....ami aztán lehet elmarad és csak új lesz, és talán nem jó...de várom kiváncsi vok,de jó tudni,hogy van egy hely ahova ha majd később bemegyek a dolgok ugyanazok lesznek,az emberek csak nagyon sokára változnak meg teljesen és Zsolti teája és kissé mélának ható köszönése ott lesznek. Na mindegy szval remélen jó lesz a holnap és a holnapután (nem a film) és az azután és satöbbi satöbbi. És Bia nem ír msn-en...telefonál,Végül is most ez a várakozás zavart a bloghoz,szval köszi Bia,de azért lassan írhatnál,mert a következő fázis már nincs messze,amikor itt is elfogy az ihlet és a téma amiről írjak.ÉS IGEEEN!Sikerült az üzenet váltás szval asszem én most el is búcsúzom.

Pusza

Olyan emberekkel találkoztam akik ugyan nem normálisak-ez nem is elvárás-,de az értékrendjük valahogy rendben van. És ez  valami feneketlen örömmel tölt el mostmár harmadik napja,mert igazán most jöttem rá erre. Csütörtökön megírtuk az angol írásbelit. Majd haza battyogtunk és este találkoztam Bencével. Kilenckor már beerben voltunk ami rá kb. egy órára be is zárt...mit is vár az ember egy "falusi" kiskocsmától a hét 4. napján? De aztán konstatáltuk,hogy nekünk nem kell, hogy nyitva legyen, megoldjuk mi az utcán is.Elképeztő méretű nevetések történtek,biciglizés a kihalt út testen egy a városnál is öregebb biciglivel,szemüveges fényképezkedés éjfélkor,fiúk mélyen őszinte vitái és beszélgetései a motorokról amit a lányok nevetve eltávolodással kompenzáltak 10 perc eltelte után. Jó volt. Ha mindez nem lenne elég a rákövetkező nap is ilyesmivel telt,bár akkor Zoliék előtt zajlott ugyanez és csak a fiúkkal.Hol Marci ment el egy körre Zoli megviselt és sokat megélt dt-jével hol a gazdája,sőt egyre még engem is elengedtek a srácok,bár Bencén láttam,hogy erősen félti az életemet. "Nefélj drágám nem esem el!"A legviccesebb az volt a dologban,hogy topánkában vezettem motort. Majd a derbizés után felmentünk a kórus koncertjére egy öregek otthonába,ahonnan már belépésünkkor kinéztek minket.Nem baj! Onnan meki persze csak az után,hogy a fiúk kipróbálták egy extra kicsi padon,hogy az mennyit bír. Nem tört el az ugrálásuk alatt szval egész jó kis masszív padocska. Megkajáltunk természetesen szigorúan az utcán,amit az érkező szomszéd szerintem kicsit felháborodással és kicsit nem éretéssel fogadott. Ezek után haza mentem,de a fiúk folytatták egy kis ps-ezéssel a délután é saz estét és valószínüleg az éjszakát is.

Hát így záró mondatnak talán csak annyit,hogy köszönöm,hogy vagytok! :D

Ma törit írtunk,mi az ország felnövekvő ifjúsága...mindenesetre nem kedvelem-így arcnélküliségbe burkolózva sem-azokat akik össze állították és kitalálták az egészet. De túlélhető hányás és rosszul lét nélkül is. Már meg szoktuk a helyzetet. Minden reggel ötkor kelni, felöltözni, felülni a buszra, a szokott emberekkel megbeszélni,hogy mekkora szívás az egész,bemenni jóval hamarabb,várakozni,majd beülni ugyanabba a padba ugyanazokkal az emberekkel...vizsgázni.

Hogy írjak valami szépet is...

Régebben olvastam egy idézetet ami nagyon megragadt bennem:

"Nem éltél még igazán, míg meg nem ismered,milyen az,ha egy lomha nyári délutánt a barátoddal töltesz - édes semmittevéssel."

A sok délután amit Beerben ücsörögve töltünk el a lomha nyári időben,mind-mind ezt az idézetet juttatják eszembe,akárcsak a mai délután. Szintén kocsmába üldögéltünk (hol máshol?) és beszélgettünk Ádámmal. Nem történt semmi, csak úgy elszaladt mellettünk az élet ás mi ott maradtunk...jó érzés volt,bár kicsit így utólag ijesztő. Felnövünk lassan és vajon hány ilyen délután lesz még amikor így hagyhatjuk elrohanni az időt?

Hmmm...sztem mára ennyi is lenne

Pusza :)

Megvan a matek is! :) JEAHHHH! :)

 

 

Pár napja már létezik ugyan ez az oldal,de eddig üresen kellett állnia,mert nem tudtam megfogalmazni,hogy mi is zajlik bennem.Nem akartam közhelyekkel traktálni a népet,de mégis kikell írnom magamból ami bennem van.Egyik kedves-mostmár nevezhetem,így 4év után társnak_indította be ujjaimat a klaviatúrán. 

Köszi Ádi!

Első bejegyzésemben megemlíteném az első írásbeli érettségi vizsgámat...ami túl vagyok.Csak így tovább még van 5 darab és még olyan messze van a vége.De legalább elkezdődött.

És ha már Ádiról van kép,akkor már a többieket is felteszem egy-két aranyköpés kíséretében...

Bori"Erdei állat...2 betű..."

Ádi:"LÓ!"

--------------------------------------------------------------------------------------

Eszti:"Maaaci!Melyik oldalon van a tüdőm?"

--------------------------------------------------------------------------------------

Tanár:"Réka roszz és kész!"

Tanár:"Melyik az a háromszög amivel ezt kitudnátok számolni?"

Anita:"EFGH"

--------------------------------------------------------------------------------------

Frú:"Mit simulsz gyerek???"

Zsoca:"Asszem ezzel lelettem oltva."

------------------------------------------------------------------------------------

Megszólal egy telefon, ami megtöri a tükör sima csendet...

Viki reflexből:"Kintről jött!"

--------------------------------------------------------------------------------------

Bia"Én egy mókust szeretnék!"

Réka:"Nézz a lábad közé"

Azt hiszem ennyi mára hiszen még holnap megírok egy matek érettségit amire lelkiekben is felkell készülni.

Pusza