Szia!

Kezdődik az év...az élet...az ÚJ élet...

Nehéz erről beszélni,írni és gondolkodni is de megpróbálom megosztani most Veled kedves olvasó amit éreztem mikor erre a lépésre szántam el magamat és most,hogy válallnom kell mit is érzek...

Olyan mintha az élet kopogtatna a gyermekszoba ajtaján...felnőttünk.Akár meddig is tiltakozunk ellene,de megtörténik,szépen lassan...nem akarjuk.Küzdünk ellene,de minek?Elszakadsz a városból,ahol 18 éve élsz,laksz,ahol a barátaid,ismerőseid,volt iskolád és az ismerős utcák vannak.Elmész...el valahova,ahol ÚJ emberek,utcák,barátok, ismerősök várnak és az ÚJ iskola.Várakozás,izgalom,félelem,sírás,nevetés,kíváncsiság,szenvedés,ezek vannak most.

Akkor: nemtörődömség,elszántság,tervek,akarat,felnőni akarás,magabiztosság.Kész káosz ami most bennem van.Két ellentétes pólus küzd egymással,a kíváncsiság és a félelem.

"De mikor máskor?"-kérdezzük egymástól,mi,sorstársak.

"Mikor máskor kezdenénk el felnőni és elszakadni?Még fiatalon kell!Vissza út mindig van."-mondjuk,de a lekünk mélyén rettegünk,hogy már nem abban az ágyban alszunk amit megszoktunk,reggel Édesanyánk nem készíti el a reggelit,nekünk kell hajnalban lesétálni friss kifliért,mert nem lesz senki aki hozzon...nem lesz aki gondoskodjon rólunk mert felnőttünk...ááááááááááá.Nehéz ügy ez.

Közben vágyom és eped a lelkem ÚJ arcokért,az izgalomért,a szabadságért,éhezésért,önállóságért.Hülye dolog tudom,de ez van,és ezt érezzük mind.

Hetente utazom majd haza...eleinte és majd megfogok veszni a nyugodt és megszokott hétköznapok, és az Ő hiányától...nehéz lesz.Ez most egy próba.Hosszú próba,de ha kiálljuk semmi nem állhat az utunkba és akár a világot is megölelhetjük.Szeretem.Nagyon.És nem lesz ÚJ,miért is lenne?Nem is kell,mert az életem és a környezetem lesz ÚJ és nem Ő.Érted???Nem TE!Muszáj hallanod Neked is... >kop-kop< ...ez van,de legalább együtt ér ez az ÚJ dolog,mert szavakkal nem meghatározható.Örülök,hogy Veled.Szeretlek...nagyon...boldogan...őszintén és szívből.

És,hogy Veletek,akiket 12éve ismerek és szeretek és segítetek és mindig ott vagytok velem,ott a bajban.Én is ott vagyok Neketek...bármikor amikor csak kell.Remélem még sokáig és majd együtt örülhetünk ebben az ÚJ jövőben,amit nem látunk és rettegünk tőle...nyugtató a gondolat,hogy lehet hogy ott lesztek.

És köszi,hogy Te is ott leszel és adott a sors egy esélyt,hogy még jobban megismerjük egymást és még jobb barátok legyünk.Együtt egymásra utalva...mindig aludhatsz majd nálam,ha nem lenne egy ágy ahol álomra hajtsd a fejedet... :DNeked nem tudok túl komolyakat írni...és mit írni sem tudok csak hogy hálás vagyok és KÖSZÖNÖM!

El is fáradtam...nem is mindent tudtam leírni,mert nehéz kifejeznie magát az embernek,de talán mostmár belelátsz kicsit a dolgokba...egy kicsit,mivel még én sem látok bele a dolgokba sem pedig saját magamba...

 (O_o)vłĐeŁ