Méreg…méreg, ami lassan belülről emészti fel a testedet,de nem engedheted ki,mert az nem helyes,etikus illetve/és emberbarát. Ez van…nyeljél kedves olvasó,mert én is azt teszem minden nap minden percében, amikor a „szerető otthonból,városból” kapok hívást. Nem akarod a dolgokat és megtörténnek,akarod őket és tuti nem fognak megtörténni. Ez van, ez jár a „Hallgatóknak”. Mindenki a maga kárán tanul. Én is tanultam: Akik rendre, csendre és Fogd be a pofád!-ra intenek,akik ’bányarémnek’ és minden egyébnek mondanak, és „Köszönik szépen, de ne szólj bele az életébe!” emberek pedig vígan élik az életüket és őket nem emészti,hogy hazudnak a barátaiknak,nem tartják be az ígéretet,Istent játszanak vagy esetleg más óriási erkölcsi hibát ejtenek - amit bár a barát elnéz – de én hibás vagyok és hallgassak,ne mondjam, mert bajom lehet belőle.
Rendben,én képes vagyok változásra…nyelek…nyelek…nyelek. És nem olvasok be a fafejű bunkó parasztoknak…bár az egyetlen nő vagyok akit megtudnának ütni…hajrá!
szívesen…mert nekem az írás segít…nektek mi segít?
