Szia Kedves Olvasó!
Igen a cím találó...nagyon.Elveszetettem valamit és megőriztem egy nagyon fontos dolgot.
Elvesztetettem a "családot" ami biztonságot nyújtott,amiről azt hittem,hogy mindig megmarad...hát igen,ne is mondd ismét naív voltam.Megszokás.Hogy mennyire is voltak nekem fontosak?Lejebb elolvashatod...nagyon0.Mindenki,egytől egyig.Az ötből maradt kettő.Jó arány.Az egyik elcsavart fejjel éli a hétköznapokat egy lány oldalán,a másik fenekestűl felfordította a magáról felállított képet a harmadik ember pedig magát adja,háromszorosan ezzel eltiporva magakörül mindenkit,nem törődve azok érzéseivel és gondolatával,csupán sajátjával...kinek mi.Az emberek változnak.Elfogadtam.Szép volt,nagyon jó volt,elmúlt...mint minden ami igazán szép,őszinte és tiszta...sajnos.Nem ez az első és mostmár kezdem kapisgálni,hogy valószínüleg nem ez lesz az utolsó helyzet,amikor emberekben csalódok.Kopp-kopp,hogy visszautaljak előző bejegyzéseimhez...az Élet kopog az ajtón...egyre hangosabban és erőszakosabban...ismerősök is vannak Vele,akik fontosak voltak...
Boldog vagyok...biztos vagyok magamban és Benne.Benne akiben a nyugalmat,a biztonságot,a szerelmet,az őszinteséget találtam.Szeretem.Nagyon.Volt egy rövid periódus amikor nem éreztem ezt az érzést,de az Idő segít mindenen...mint mindíg.Ismét villant valami és újra,megint két év alatt kitudja hányadjára.Szerelembe estem megint.Megőriztem azokat a gyönyörű szemeket,a telt ajkakat és a gyengéd szavakat.
Szükségem van Rá,hogy megvádjen,hogy elfogadjon,bíztasson....mert nem az vagyok már aki régen.Gyenge lettem a karjaiban és a védelmében és Neki kell vigyázznia rám...nagyon.Vigyázz rám,bízz bennem,szeressél,irányíts és leginkább SEGÍTS!
