Ma végre készen lett életem első ÖNÉLETRAJZA!Ohlala!!!Ki gondolta volna,hogy a szülők fenyegetése,hogy majd egyszer felnősz és a saját lábadra kell állnod, ilyen hamar elkövetkezik a mondat elhangzása után?Megrettentem mikor állás keresésem közben azt írták vissza:"...csak küldd el az önéletrajzodat...".Nem is tudom ez a pár mívesen megfogalmazott mondat mintha egyfajta úlevél lenne a "felnőttek világába",ahová az ember azóta vágyik mióta először elmondták neki:"Te még túl kicsi vagy ehhez!"Nem tudom,hogy most pezsgőt bontsak vagy sírjak...hiszen rövid-ám annál szinesebb-18 évem temékeny dolgai egy papírra vetve,feketén fehéren díszelegnek.Azért jó volt látni,hogy sok dologban vettem részt amit sokan nem mondhatnak el magukról...játszottam színházban,mert jókor voltam a jó helyen.Megismerhettem és megutálhattam a cukrászdák bűvkörét,mivel pillanatok alatt letudom buktatni a pár napos fagylaltot és állott süteményt.Pakolásztam is raktárban...tankönyveket.Precizitást tanultam és,hogy milyen nehéz egész nap fizikai munkát végezni és,hogy az nem jó, szval törekedni kell a könnyű munkára,tanulással.Furcsa érzés...apus sms-e jutott az eszemben amelyikben elmondta,hogy ugyan nagykorú vagyok,de az élet még számtalan meglepetést tartalmaz és,hogy nem ismerek még mindent.Ugyan szavazhatok,de nem feltétlenül az a jó amit én gondolok,ismereteim nagyon kevesek a körülöttem előkéhez képest...egy kis pötty vagyok a világban...a felnőttek világában...abban a bizonyos nagybetűsben...
