Olyan emberekkel találkoztam akik ugyan nem normálisak-ez nem is elvárás-,de az értékrendjük valahogy rendben van. És ez valami feneketlen örömmel tölt el mostmár harmadik napja,mert igazán most jöttem rá erre. Csütörtökön megírtuk az angol írásbelit. Majd haza battyogtunk és este találkoztam Bencével. Kilenckor már beerben voltunk ami rá kb. egy órára be is zárt...mit is vár az ember egy "falusi" kiskocsmától a hét 4. napján? De aztán konstatáltuk,hogy nekünk nem kell, hogy nyitva legyen, megoldjuk mi az utcán is.Elképeztő méretű nevetések történtek,biciglizés a kihalt út testen egy a városnál is öregebb biciglivel,szemüveges fényképezkedés éjfélkor,fiúk mélyen őszinte vitái és beszélgetései a motorokról amit a lányok nevetve eltávolodással kompenzáltak 10 perc eltelte után. Jó volt. Ha mindez nem lenne elég a rákövetkező nap is ilyesmivel telt,bár akkor Zoliék előtt zajlott ugyanez és csak a fiúkkal.Hol Marci ment el egy körre Zoli megviselt és sokat megélt dt-jével hol a gazdája,sőt egyre még engem is elengedtek a srácok,bár Bencén láttam,hogy erősen félti az életemet. "Nefélj drágám nem esem el!"A legviccesebb az volt a dologban,hogy topánkában vezettem motort. Majd a derbizés után felmentünk a kórus koncertjére egy öregek otthonába,ahonnan már belépésünkkor kinéztek minket.Nem baj! Onnan meki persze csak az után,hogy a fiúk kipróbálták egy extra kicsi padon,hogy az mennyit bír. Nem tört el az ugrálásuk alatt szval egész jó kis masszív padocska. Megkajáltunk természetesen szigorúan az utcán,amit az érkező szomszéd szerintem kicsit felháborodással és kicsit nem éretéssel fogadott. Ezek után haza mentem,de a fiúk folytatták egy kis ps-ezéssel a délután é saz estét és valószínüleg az éjszakát is.
Hát így záró mondatnak talán csak annyit,hogy köszönöm,hogy vagytok! :D
