Ma törit írtunk,mi az ország felnövekvő ifjúsága...mindenesetre nem kedvelem-így arcnélküliségbe burkolózva sem-azokat akik össze állították és kitalálták az egészet. De túlélhető hányás és rosszul lét nélkül is. Már meg szoktuk a helyzetet. Minden reggel ötkor kelni, felöltözni, felülni a buszra, a szokott emberekkel megbeszélni,hogy mekkora szívás az egész,bemenni jóval hamarabb,várakozni,majd beülni ugyanabba a padba ugyanazokkal az emberekkel...vizsgázni.
Hogy írjak valami szépet is...
Régebben olvastam egy idézetet ami nagyon megragadt bennem:
"Nem éltél még igazán, míg meg nem ismered,milyen az,ha egy lomha nyári délutánt a barátoddal töltesz - édes semmittevéssel."
A sok délután amit Beerben ücsörögve töltünk el a lomha nyári időben,mind-mind ezt az idézetet juttatják eszembe,akárcsak a mai délután. Szintén kocsmába üldögéltünk (hol máshol?) és beszélgettünk Ádámmal. Nem történt semmi, csak úgy elszaladt mellettünk az élet ás mi ott maradtunk...jó érzés volt,bár kicsit így utólag ijesztő. Felnövünk lassan és vajon hány ilyen délután lesz még amikor így hagyhatjuk elrohanni az időt?
Hmmm...sztem mára ennyi is lenne
Pusza :)
