Miért ez a címe a mai napnak?Mert az egészet ez jellemezte,kivéve amikor Bencével vitáztam, mert olyan fura volt -hogy a kedvenc szavát is használjam- megint.Csendben voltam itthon egész nap,igyekeztem magamat rávenni,hogy olvasgassam a biológiát amiből holnap érettségit írok,de még mindig nem érzékelem...Mindhogyha nem történne senkivel semmi,mintha az idő el rohanna mellettünk halkan, nesztelenül és az egész fel sem tűne.Éppen,hogycsak tegnap volt amikor 2006.09.25.-én végre megcsókolhattam a számomra tökéletes fiút, mintha csak most csókoltam volna meg utoljára Tomit a Duna parton 2005. majálisán,mintha minden csak tegnap lett volna. Az általános iskolai ballagás,ahol összekentem a fejemet virágporral és a fél osztályom azon röhögött,amikor megvettem az első fizetésemből az első ruhámat, az első külföldi utam Erdélybe és satöbbi satöbbi.Mégis ezek olyan rég voltak,hogy el kell gondolkoznom,hogy pontosan melyik évben is történt...És mennyi mindent történt velem...ma viszont semmi.A tökéletes semmi.Holnap viszont újra felkelek és ez az unalmas,lassan elfolyó,kicsit szomorkás és viharos nap is csak egy lesz azokközül az emlékek közül amik bennem kavarognak...
°(O_o)°
