Mai napom boldog volt,-leszámítva a reggeli biológia érettségit-meglepő,hogy ezt írom,de ez igaz.Semmi extra nem történt csak ránéztem a Páromra.Belenéztem a szemébe és csodás csillogást láttam benne,olyat mint a kapcsolatunk elején...csöpp csöpp tudom,de ez számomra élmény volt.A "kis hülye" mindig csinál olyat amivel sikerül újra és újra és újra magába bolondítania...de hogy csinálja?A kérdés költői...meg talán nem is érdekel igazán...csak annyit még,hogy köszönöm Neked!
Nélküled
Nélküled sötétbe zárom a fényt,
A magányt mely ízekre tép,
Nélküled a lélegzet semmit sem ér,
De ha velem vagy az egész világ szép.
Nélküled pokolnak látszik az ég,
A mennyország lángokban ég,
Nélküled a szabadság semmit sem ér,
De ha velem vagy Te gyújtod a…
Fényt, mit egy mosolyban rejtesz,
Az álmot, s a feloldozást,
A szárnyak, mit adtál, hogy szálljak elégtek,
S én mint angyal mely lebénult már,
Nélküled többé nem száll.
Nélküled tó partján szomjazom rég,
Hol az álmod a felhőkig ér,
Én ott várok rád, hol a sötét is fél,
Mert, ha velem vagy Te gyújtod a…
Fényt, mit egy mosolyban rejtesz,
Az álmot, s a feloldozást,
A szárnyak, mit adtál, hogy szálljak elégtek,
S én mint angyal mely lebénult már,
Nélküled többé nem száll.
/Hrutka Róbert/
